1666 (mert ekkor íródott) – 2012 (mert ekkor játsszuk) Lully (mert ő volt Molière állandó zeneszerzője) – Quimby (mert ennek az előadásnak ők) Molière (mert ő írta) – Molnár (mert félelmetes áthallások vannak a Liliomból) Fekete – fehér (mert jin jang, és mert mindent próbálunk ennyire leegyszerűsíteni – kivéve azt, amit lehetne, sőt kellene)
És a romokon ülve már csak röhögünk… (mert sok tekintetben a végén
vagyunk valaminek – viszont humorérzék nélkül még sokkal nehezebb lenne)
„Írhatnám persze, hogy a Spirit Színház fantasztikus szereposztással
készül Molière remekművére. De ez kiderül a szereposztásból. Hogy Petri
György klasszikussá vált fordítását használjuk, mely egyrészt
fantasztikus és jól mondható, másrészt viszont páros rímes, hatodfeles
jambusban van, ami azért mégsem annyira egyszerű… Pláne a mai színházi
nyelvet ismerve. Írhatnék a díszletről, amely szimbolikusan a „lelkünk
börtönéből” alakul át az „életünk körhintájává”. Ami alapvetően vidám
dolog, mégis remekül egyedül tudunk maradni benne. De ez egy plakáton
vagy szórólapon elég faramuci és tudálékos. Írhatnék az
elmagányosodásról, a vélt vagy valós sérelmeink okozta rossz
döntésekről, a világgal szembeni megfelelni akarásunkról. Hogy elég
gyakran nem vesszük észre azt a szűk mezsgyét, amikor a
kompromisszumaink megalkuvásba csapnak át. Vagy arról, hogy sok ember
között is lehetünk elképesztően magányosak. Hogy annyira félünk önnön
tükrünktől, meg a belső csendtől, hogy mindenféle „zajokkal” bástyázzunk
körül magunkat. De ezek leírva nagyon komor képet festenek. Én
viszont egy olyan előadást szeretnék alkotótársaimmal létrehozni,
amelyben ezeket a kérdéseket úgy járjuk körbe, hogy közben merünk
röhögni magunkon. Hogy azért Quimby-zenék, mert nagyon passzolnak
mindehhez, és azért élőben, mert utálom a „konzervet”. Viszont néhány
megjelent híradással ellentétben semmiféle Quimby-musical nem készül. A
szerző, a cím, a szereposztás, a zenék és a fenti pár sor, azt hiszem,
többet mondanak el mindenről, mint ezek az információk.” (Bori Tamás,
rendező)
Az Őrült Nők Ketrece egy olyan hely, ahol mindenki az lehet, aki. Vagy épp az, aki lenni akar. És ha muszáj másnak mutatnod magad, mint aki vagy? Hit, remény, szeretet, munka, család, haza, tegnap, ma, holnap, én, te – és ketten együtt.
Kúpte si vstupenku
