A főleg az amerikai filmvásznon és drámairodalomban virágzó téma (a Psycho-beli Bates-moteltől Sam Shepardig és tovább) 2003-ban született újjá kortárs magyar drámaszöveg formájában. Bodó Viktor és Vinnai András szövegkönyvéből akkor Bodó Viktor rendezett előadást a Katona József Színház nagyszínpadán. A Motel gyorsan megtalálta célközönségét, és rövid idő alatt kultikus produkcióvá vált.
A Motel nem gyarapítja az ún. jól megírt drámák sorát: a szerzők ugyan kiválóan ismerik a színpad szabályait, abszurd epizódokból építkező szövegük azonban kiröhögteti és fonákjáról mutatja meg a dráma működési mechanizmusát.
Látszólag egy történetet nézünk, színházat. Megismerünk szereplőket, van cselekmény. „Igen, ez egy olyan misztikus-thriller-komédia" Aztán mire elkényelmesednénk, kiderül, hogy mindez egyáltalán nincs így: semmi sem az, aminek látszik. Mintha a színház csak egy kiüresedett forma lenne, amit újra meg kell tölteni fantáziával, játékkal, meg egy csipet David Lynch-csel, Tarantinóval, a Coen-testvérekkel, meg persze Bodóval és Vinnaival. Gondoljunk csak a recepciósra, aki regényt ír arról, hogy egy író regényt ír egy motelről, ahol egy recepciós regényt ír… Ugye még tudják követni?
Az írói babérokra törő, öntudatos recepciós, a hiperérzékeny, mindig sértődött takarítónő, a diktatórikus igazgató, a több nyelven perfekt szobapincér a szállóhely régi bútordarabjai, és akkor a véletlenek különös összjátéka folyton a motelba beeső íróról, vagy a titokzatos vírust megfékezni akaró kutatókról még nem ejtettünk szót. A jól szervezett fejetlenséget a Kaposvári Egyetem IV. éves színészhallgatói jelenítik meg, a legteljesebb káoszért pedig a rendező, Rusznyák Gábor felel.
