• Program


    MOZART NAP 4.: 'Gran Partita’  B-dúr szerenád fúvósokra ( Concerto Budapest szervezésében )

    MOZART NAP 4.: 'Gran Partita’ B-dúr szerenád fúvósokra ( Concerto Budapest szervezésében )

    Vezényel: Takács-Nagy Gábor  több

    Mozart-nap 4.: Gran Partita

    Mozart: B-dúr szerenád fúvósokra ('Gran Partita’), K.361           

    Vezényel: Takács-Nagy Gábor

    Közreműködnek:
    Rózsa Gerda, Ella Dániel oboa, Klenyán Csaba, Puha György - klarinét,
    Pápai Ákos, Salamon György - basszetkürt,
    Stefán Zsófia, Beleznai Anna - fagott,
    Tóth Bálint, Hamar Máté, Kocsis A. Zsolt, Varga Hunor - kürt,
    Buza Vilmos - nagybőgő

     
    Mozart-nap 4.: Gran Partita

    Wolfgang Amadeus Mozart: B-dúr szerenád (Gran Partita), K 361

    A mű keletkezését a Mozart-műjegyzék első összeállítója, Ludwig von Köchel még 1780-ra, Mozart salzburgi tartózkodásának utolsó időszakára datálta. Ennek a besorolásnak egyértelműen ellentmond a klarinétok és kiváltképp a ritkaságszámba menő basszetkürtök szereplése a partitúrában: akkoriban ezeknek a hangszereknek egyikére sem számíthatott Mozart Salzburgban. Alfred Einstein már későbbi időbeli elhelyezést javasolt, 1781 tavaszát-nyarát, Mozart bécsi letelepedésének első hónapjait. A legújabb kutatások azonban azt az álláspontot képviselik, hogy a B-dúr szerenád még ennél is későbbi kompozíció.

    A „Gran partita” felirat a szvitszerű felépítésre, hét tétel egymásutánjára, s talán a darab nagyobb terjedelmére utal. Érdekes, hogy Mozart e tételek némelyikében más műveinek témáihoz nyúlt vissza; a hetedik tétel, a záró rondó főtémájában például egy gyermekkori kompozícióhoz, a 9 évesen, 1765-ben, Londonban írott négykezes C-dúr zongoraszonátához. A B-dúr szerenád hatodik, variációs tétele a Mannheimban komponált C-dúr fuvolanégyes Andantinójával egyezik, de itt nem dönthető el egyértelmen, hogy a fuvolanégyes keletkezett korábban.

    A változatosság igénye fontos szempontot képvisel az ilyen sok tételes, terjedelmes kompozícióban. A karakter-változatosság elvét tükrözi már a hét tétel egymásutánja is: a nyitó allegrót menüett-tétel követi, majd adagio, utána újabb – második – menüett; ezután újabb lassú tétel, majd a fuvola-kvartettből átültetett variációs andante, s végül gyors záró rondó. A kontraszt és változatosság elvét elégítik ki ezen felül a több-triós menüettek is, amelyek jellegzetesen a szerenád- és divertimento-műfaj tételtípusai közé számítottak régtől fogva.

    Meglepő kontraszt-effektussal találkozunk az ötödik tételben, az Esz-dúr hangnemű Adagióban. A tételt megszakító c-moll Allegretto, sietős tempójával, burleszkszerűen szaporázó fagott-basszusaival és „török-induló”-hangjával mintha az égből pottyant volna ide hirtelen, hogy egyszeriben megkérdőjelezze az Adagio elégikus áhitatát.

    Ajánló


    Újraindul a zenei élet az Eiffel Műhelyházban – szabad téren. A Műhelyház körüli…

    Minden 100 évben születik egy ló, és minden 100 évben születik egy ember,…

    A görög, spanyol, török, francia, mexikói, koreai, kínai változat mellett a magyar is…



    © Minden jog fenntartva - MusicalInfo.hu 2006-2016