Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám
A darab tinédzser hősnője látszólag problematikus személy, rossz tanuló, szemtelen, szókimondó kamasz.
A szülei elváltak. A felnőttek kudarcai, újabb útkereséseik viszontagsága, ki nem élt élethelyzeteik megtalálása háttérbe szorítják a lány felnőtté érésének egyik legérzékenyebb időszakát. Egyedül marad. Dönthet: vagy engedi, hogy teljesen rátelepedjen életére a felnőttek vergődése, vagy kilép ebből, és végleg lezárja gyermekkorát, saját életet kezd. A bajban csak a két régi, hű barát, Dezső és Frici áll mellette. Hősünk macskái egyébként példátlanul furcsán viselkednek: cigarettáznak, irodalmi művekből idéznek, főleg Kosztolányi és Karinthy írásaiból.
Az előadás nem családi drámába bújtatott rendhagyó irodalom óra a Nyugatosokról. Nem ismeretterjesztés, hanem egy lány története, aki minden külső elvárással szemben a maga módján érti és szereti az irodalmat. Olvas, és amit olvas, saját életének részévé válik. Nem elemezhető, és feleletben elmondható panelekben, hanem egyszerű és zsigerekben érthető fontossággal.
