A filmtörténet első harminc évében, amikor a filmek még hang nélkül peregtek a mozikban, Magyarországon is mintegy hatszáz játékfilm készült – köztük a világhírű Korda Sándor és Kertész Mihály alkotásai –, ám ezekből alig néhány tíz maradt fenn. A nemzetközileg is elismert, virágzó magyar némafilmgyártás túlélőit keresi és gyűjti egybe a Nemzeti Filmintézet archívuma, amelynek egyre gyarapodó anyaga a magyar kortárs zene jeles képviselőit is megihlette. Ezen az estén a Moment’s Notice Trio pillanatban születő zenei diskurzusai értelmezik tovább a magyar filmgyártás első aranykorának termését, amely játékfilmrészletek és töredékek formájában támad majd fel a vetítővásznon. A dráma tehát ezúttal nem színpadi történésekben nyilatkozik meg, hanem kép és zene párbeszédéből bontakozik ki.
A Grammy-díjas svájci Andreas Vollenweider saját fejlesztésű elektroakusztikus hárfájával, és békés-hipnotikus, lágy, melodikus, jórészt instrumentális dalaival a hetvenes évek vége óta a new age egyik óriása.
Az egyszerű sofőr, Schneider Mátyás fuvarozási vállalkozása hirtelen nagyon sikeres lesz. A család gyorsan meggazdagodik, egy nagy villába költöznek és tulajdonképpen azt sem tudják, hogy mihez kezdjenek rengeteg pénzükkel. A feleség úgy gondolja, hogy mint minden gazdagnak, nekik is jár egy lakáj, így aztán szerződteti Hyppolitot, aki elkezdi rákényszeríteni az egyébként egyszerű családra azokat a szokásokat, amelyeket az arisztokrata családoknál látott. A legrémesebb számukra talán az Operába járás, amit az összes családtag a pokolba kíván. Emellett persze szerelmi szál is van a történetben. Nagy András, akiről csak a történet végén derül ki, hogy arisztokrata és aki a lány apjának cégénél dolgozik, szerelmes Schneiderék lányába, Terkába. A lánynak is tetszik a férfi, de Schneiderné inkább a bájgúnár, semmittevő dendihez, Makács Csabához akarja feleségül adni, mert ő a társadalmi ranglétrán feljebb helyezkedik el.
A történet megmutatja, hogyan keverednek össze a társadalmi és a kényszerűségből erőltetett szerepek, a státuszok és a valódi értékek, és aki nevetséges, az hogyan lesz még nevetségesebb.