Amikor 2018-ban meghalt, természetesen megemlékeztek róla. De ahhoz, hogy megértsük, milyen rendkívüli szerepe volt a '80-as, '90-es évek filmnyelvének megteremtésében, el kell merülnünk világában. Most itt az alkalom.
Hetvenhat filmnek volt az operatőre, vezető operatőre. Olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Peter Bogdanovich, William Friedkin, Jim Jarmusch, Andrzej Wajda, Lars von Trier, de egyértelműen Wim Wenders filmjeihez kötődik a legerősebben. Nem könnyű az operatőr munkájáról beszélni, noha jelen van a film minden másodpercében. Ennek az az egyik oka, hogy úgy gondoljuk: csupán egy ember kamerával, aki fölveszi, amit lát. Kösz, mi is azt látjuk a mozivásznon. Csakhogy amit látunk az operatőrszemével: megtervezett, megteremtett világ. Fénnyel írt mozgóképes kompozíció. Az amerikai film a hetvenes években látványosan megújult és egy sor európai filmes - Wim Wenders-szel az élen - belehabarodott az amerikai színészekbe, tájakba, filmműfajokba, krimikbe, filmzenékbe. A Párizs, Texas az egyik legkiválóbb példája annak, miként születik tengeren túli inspirációkból egy érzékeny európai film. Robby Müller valami elképesztő érzékkel építi be a film látványába az amerikai road movie-k, westernek fényeit, tereit, Edward Hopper festményeinek világát. Színpadot épít egy intim drámának. Hiszen a Párizs, Texas egy nyomozás, egy kutatás története. Egy férfi önmagára találásának, a világba való visszatérésének története. És akkor még Ry Cooder filmzenéjéről nem is beszéltünk. Sebaj, majd megejtjük a film után.
Angol nyelven, magyar felirattal.
A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.házigazda: Réz András
