Elsőre úgy tűnhet, hogy A fal személyes sorstörténet, olyan ember pokoljárása, aki falat húz maga köré, és lassan már nem is képes átjutni rajta, azonban Pinky látomásai a nyolcvanas évek nagyon kemény kritikájává állnak össze: túltengő uniformisok, kiüresedett eszmék, amelyekből már csak a szex, a drog és a rock'n roll maradt, a felpörgetett fogyasztás, az arctalanná váló sokaság, elmagányosodás. És e tekintetben Alan Parker filmje nagyon is közeli rokonságot mutat a Müpamozi mostani sorozatának korábbi filmjeivel. Az iskola és a lázadás gondolata összekapcsolja a Ha… című filmmel, az erőszak megsejtése a Mechanikus naranccsal, az egyenruhák sajátosan rímelnek A szerencse fia egyes jeleneteire. A háború megidézése összehangzik a Dr. Strangelove passzusaival. Szóval nagyon brit. Sőt a nézők még a Monty Python-csoport hatását is érezhetik, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Parker filmje majdnem ugyanakkor készült, amikor Az élet értelme. És arról még nem is beszéltünk, mit jelentett akkor a világ innenső felén „A fal”. Van, aki még emlékszik a Pink Floyd 1990-es berlini koncertjére - a fal helyén.
Angol nyelven, magyar felirattal.
A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.
