Daniela Kapitáňová Könyv a temetőről című regényét színpadra alkalmazta:
Ari-Nagy Barbara, Bíró Kriszta, Szenteczki Zita
Játssza: Bíró Kriszta
Fordította: Mészáros Tünde
Látványtervező: Juhász Nóra
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
Zeneszerző: Kákonyi Árpád
Maszkmester: Kozma Andrea
Rendezőasszisztens: Érdi Ariadne
Rendező: Szenteczki Zita
Külön köszönet: Kanizsay Zita, Csákányi Eszter, Csuja Imre, Epres Attila, Ficza István, Jéger Zsombor, Kerekes Éva, Kereszthy Anna, Mácsai Pál, Máthé Zsolt, Murányi Márta, Nádori Lídia, Nagy Zsolt, Novkov Máté, Rick Zsófi, Szabó Julcsi, Znamenák István
„Az apukám nem szerette a cseheket, a magyarokat, az oroszokat, a zsidókat, a komunistákat, a cigányokat, a felvonulásokat, a pionírokat, a Szocialista Ifjúsági Szövetséget, a Honvédelmi Szövetséget, a Forradalmi Szakszervezetet, a Csemadokot, a Szlovák Nemzeti Felkelést, a Prágai Felkelést, a Nőszövetséget, a Győzedelmes Februárt, a Csehszlovák-Szovjet Barátság Szövetségét, a Nemzetközi Nőnapot, a Felszabadítást, és azt se szerette, ha az ún. Szlovák Államra azt mondták, hogy ún. Ez azt jelenti, hogy úgynevezett. Erre az apukám mindig azt mondta, hogy a komunisták az úgynevezettek. És még a Szabadeurópát is hallgatta, pedig az akkor olyan nagyon tilos volt, hogy csak na. Én megmondtam a TudSzocDr. Gunár Karolnak, hogy az apukám Szabadeurópát hallgat, hogy aztán ne legyen belőle baj, hogy nem mondtam meg. A TudSzocDr. Gunár Karol nagyon megdicsért, az apukámnak pedig megbocsájtotta a Szabadeurópát abban a tekintetben, hogy a TudSzocDr. Gunár Karol nagyon jó volt.”
Samko Tále, író
Daniela Kapitáňová regényének főhőse Samko Tále, egy 44 éves, enyhén szellemi fogyatékos, törpe növésű férfi. Samko a hetvenes-nyolcvanas évek Komárnójában nő fel, itt járja naphosszat a várost a tolikocsijával, és papírt gyűjt. Gyerekkora óta nem tesz mást, mint próbál megfelelni a normalitás – vagyis a minden másságot, szokatlant kirekesztő többség – szabályainak; így lesz belőle lelkiismeretes besúgó, aki még azután is jelent, hogy a rendszer eltűnik a történelem süllyesztőjében. Samko groteszk pusztulás-történeteiből apránként rajzolódik ki az „átlagember” portréja, akinek nálunk is ismerős mentalitása semmit sem változott a szocializmus megszűnésével.
