Az orosz zenetörténet két óriásának művei alkotják e koncert programját, a főszerep pedig két olyan muzsikusnak jut majd a Zeneakadémia pódiumán, aki művészete révén akár egymagában szerepelve is ünneppé avatna bármely hangversenyt: az ezúttal vezénylő Mihail Pletnyov és a zongorista Fejérvári Zoltán. Az első részt Prokofjev-zenék alkotják: a balettszínpadon és koncertteremben egyaránt lenyűgöző Rómeó és Júlia néhány tétele, valamint a komponista öt billentyűs versenyműve közül a talán legnépszerűbb, az 1921-ben befejezett 3. zongoraverseny. Olyan szólistát igényel ez a mű, aki mindenestől ura a hangszerének, képes vad nyerseséggel, szarkasztikus humorral és éppígy lágy kifinomultsággal, a kamarazenei effektusok iránt is fogékonyan játszani – és Fejérvári Zoltán vitán felül éppen ilyen zongorista. A szünetet követően mondhatni Lord Byron Faustja idéződik majd elénk, hiszen akár így is nevezhetnénk és jellemezhetnénk az angol poéta drámai költeményének (anti)hősét, Manfrédot, akinek egyszerre emberfeletti és bűnök emlékétől gyötört, nyughatatlan alakja köré Csajkovszkij 1885 májusa és szeptembere között programszimfóniát komponált.
