Opera három felvonásban, öt képben.
Vezényel: Kesselyák Gergely
Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara
Turandot nem kegyelmez. E kegyetlen szívtelenség ellenére is akad újabb kérő: Kalaf, a száműzetésben élő tatár herceg. Senkire sem hallgat, saját útját szabadon járja, és kihívja sorsát: belép a palotába. A kormányzói hivatal felelőssége, a különféle érdekek és elvárások összehangolása már felőrölte a három miniszter életét, akik nyugodt, civil életről álmodoznak. Turandot három kérdést tesz föl a bátor jelentkezőknek. Kalaf az első kettőre helyesen felel. Turandot felteszi a harmadik kérdést is:
"lég, ami benned tüzet gyújt,
S tüzed a jeget tovább fagyasztja,
ha téged felszabadít,
még inkább szolga leszel,
ha szolgának fogad fel,
Királlyá tesz."
Kalaf helyesen válaszol: Turandot. Az egymásra találáshoz vezető út azonban csak akkor helyes, ha nem kitaposott ösvényen vezet. A legkisebb csalás, önámítás, őszintétlenség is hazug útra tereli az embert. Így Kalaf sem elégedhet meg gyors sikerével: most ő ad fel kérdést Turandotnak. "Mondd meg nevem... ki vagyok?"
Peking egész népe az idegen nevét kutatja, amikor előkerül Liù, a rabszolgalány, aki a kínvallatásokra sem hajlandó elárulni urának nevét. Elszántsága erejét a szerelem táplálja, s e reménytelen érzés az, ami öngyilkosságba kergeti. Liù halála olyan helyzetet teremt, ahol nincs már helye színlelésnek - az álarcnak le kell hullnia, a szerepjátszónak fel kell vállalnia önmagát. Az újjászületés előtt meg kell semmisülni, hogy mint hamvaiból a főnix, éledjünk újra. Ezt nevezhetjük akár szerelemnek is. (Kovalik Balázs)
Szövegíró: Giuseppe Adami, Roberto Simoni, Franco Alfano
