Queen-Balett – a Győri Balett előadása Balettest két részben – budapesti bemutató
A Queen együttes zenei stílusvilágát lehetetlen egyetlen szóval jellemezni. Része a rock-and-roll, a funk, a népzene, a blues, ugyanakkor a komolyzene elemeiből is merít. Ennek a zenének a zsenialitása nyilvánvalóvá válik, ha belegondolunk, mennyi nemzedékre hatott, s még hat ma is!
Zene: Queen Színpad, látvány: Dmitrij Simkin Jelmez: Ben van Cauwenbergh Asszisztensek: Marek Tuma, Michael Kropf, Velekei László, Fuchs Renáta Fény: Ben van Cauwenbergh, Hécz Péter Igazgató: Kiss János
A belga koreográfus, Ben van Cauwenbergh – korábban a wiesbadeni, jelenleg az esseni Aalto Balett Színház balett igazgatója – ihletet merített a Queen együttes sokarcú zenéjéből és elevenségéből, valamint Freddie Mercury egyéniségéből. 2004-ben páratlan produkciót hozott létre, amely ötvözi a rockzenét és a klasszikus balett esztétikáját. Ez a produkció főleg a szerelemről (Love Of My Life), a rock-and-roll aranykoráról (Crazy Little Thing Called Love), a groteszkről (Lazing On A Sunday Afternoon), és egy izgalmas bűnügyi légkörről szól (Another One Bites The Dust). A zárójelenet kompozíciója rekviem Freddie Mercury-ért, és búcsúja közönségétől (Who Wants To Live Forever).
A vígjáték szellemes és felszabadító – az önelfogadásról, a női összetartás erejéről és arról szól, hogy néha a legnagyobb kihívás levetkőzni – lelkileg és szó szerint is.
A történet kezdetén megölik a Louvre kurátorainak egyikét. A rendőrség először az éppen Párizsban tartózkodó neves amerikai tudós, Robert Langdon segítségét kéri a rejtély megfejtéséhez, ám a szakértő hamarosan gyanúsítottá válik. Menekülnie kell...
Vígjáték az áramszünetben. Miközben a társaság nem lát semmit, a nézők mindent látnak… Brindsley és Carol fiatal pár. A férfi feltörekvő szobrász, és menyasszonyával elloptak pár műtárgyat a szomszédban lakó Harold Gorringe-től, hogy azokkal lenyűgözzék Carol vendégségbe érkező apját, illetve annak gazdag műgyűjtő barátját, Lembergert. A vendégek érkezése előtt azonban elmegy az áram, és teljes sötétségben kell megfelelni az apósjelöltnek, Melkett ezredesnek. Mindeközben beállít a sötéttől rettegő felsőszomszéd, Miss Furnival, felbukkan Brindsley korábbi szeretője, Clea, ráadásul a szomszéd lakó, akitől a műtárgyakat „köcsönvették”, Harold Gorringe is idő előtt hazatér… A klasszikus bohózati helyzeteket az teszi még viccesebbé, hogy a szereplők a sötétben semmit nem látnak, a nézők viszont mindent.
