A 250 éve született Beethoven V. (Sors) szimfóniájának nyitánya arra keresi a választ, hogy vajon változtathatunk-e a sorsunkon. Vajon ránk zuhan, mint a főtéma legendás, ikonikus 4 hangja - amely a V-betű Morse jele lett - és nincs előle menekvés? Vagy a saját kezünkbe vehetjük a sorsunkat, ahogy a 75 éve elhunyt Bartók utal rá, amikor éppúgy feldolgoz Román népi táncokat, mit a Magyarság legősibb dallamait? Vak végzet, vagy ember is, nemzet is tettein keresztül lehet a sorsának kovácsa? Különösen érdekes a zene erejével merengeni ezen a kérdésen a Trianon 100-as évforduló kapcsán. Gustav Holst Mars tételével adós vagyok a közönségnek, a tavalyi koncerteken elhangzott Jupiter és Vénusz után. Tartom magam az ígéretemhez, megszólal a Háború Istene, a Vörös Bolygó hangulata, amely egyaránt inspirálta a Gladiátor és a Csillagok háborúja filmzenéjét. Beethoven és Holst is emberfeletti erőket mozgat meg, ezt a Lords of the Organ sorozatban mindig megszólaló Bach művek közül a C-moll Passacaglia és Fúga tudja csak még magasabb dimenzióba emelni.
