Szereposztás:
Ciki – Sashko Kocev
Cera – Toni Mihajlovski
Nino – Aleksandar Mihajlovski
Rambo – Gorast Cvetkovski
Bosko, szerb őrmester– Aleksandar Mikic
Mile Prlic, szerb tiszt és fényképész – Tome Stankovski
Celo, bosnyák tábori tiszt és operatőr – Aleksandar Gjorgjieski
Mirza, bosnyák tábori tiszt és a CNN operatőre – Borche Nachev
Dubois kapitány & Calauza – Oliver Mitkovski
Jane Livingstone, CNN újságíró– Sofia Nasevska-Trifunovska
General Smith – Nenad Andjelkovic
Genistul, a tűzszerész– Nikola Stefanov
Pierre, ENSZ-békefenntartó tábor – Stefan Spasov
Marchand, ENSZ-békefenntartó őrmester – Grigor Jovanovski
Titkár, ENSZ-békefenntartó tábor– Kristina Gieva
Emir, bosnyák tábori katona & George, ENSZ-békefenntartó tábor – Filip Milenkoski
Titkár, ENSZ-békefenntartó tábor – Marija Kondovska
Katona, szerb tábor – Tome Stankovski
Katona, szerb tábor – Aleksandar Ivanovski
Rendező: Aleksandar Morfov
Díszlet: Nikola Toromanov & Valentin Svetozarev
Jelmez: Valentin Svetozarev & Nikola Toromanov
Dramaturg: Zagorka Pop-Antoska Andovska
Fénytervező: Chris Jaeger
Rendezőasszisztensek: Nikolina Kujacha & Nikola Kimovski
Ügyelő: Nikola Kimovski
A történet az 1990-es évek jugoszláv konfliktusai idején játszódik. Tanović drámája a háború gyökerét a kulturális identitás agresszív érvényesítésében látja - beleértve a vallási hovatartozást is -, amely területi, politikai és gazdasági ambíciókkal is összefonódik. A történet érdekessége többek közt az, hogy a két szembenálló fél, a bosnyákok és a boszniai szerbek kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Ez a jelenség rávilágít arra, hogy az úgynevezett kibékíthetetlen ellentéteink valójában felszínesek, ám ennek ellenére a konfliktus tovább dúl. Valójában egyik fél sem érti, miért is kezdődött a háború, mégis részei maradnak az erőszak körforgásának. Tanović műve új nézőpontból mutat be egy már ismerős témát, feltárva a destrukció félelmetes, pusztító, megállíthatatlan erejét.
A darab Danis Tanović, a No Man’s Land (Senkiföldje) című Oscar-díjas filmjének színpadi adaptációja, amely 2001-ben elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Akadémiai Díjat.
Aleksandar Morfovot Európa egyik legjelentősebb kortárs rendezőjeként tartják számon. Előadásait Bulgária, Oroszország, Izrael, Lettország, Románia, Macedónia és más országok rangos színházaiban vitték színre. Munkásságát számos hazai és nemzetközi díjjal ismerték el, köztük az Askeer, Icarus, Golden Muse, Arany Maszk, Crystal Turandot és Sirály díjakkal.
Elismerések, díjak:
A Senkiföldje című előadás (Danis Tanović filmje alapján), Aleksandar Morfov rendezésében, több rangos díjat is elnyert az 53. „Vojdan Chernodrinski” Macedón Színházi Fesztiválon Prilepben (2018. június) :
- Legjobb színész – Sasko Kocev
- Legjobb férfi mellékszereplő – Gorazd Cvetkovski
- Legjobb fiatal színész – Aleksandar Mihajlovski
- Legjobb díszlet – Valentin Svetozarev és Nikola Toromanov
Az előadást emellett több jelentős fesztiválon is bemutatták:
- Megnyitotta a IV. MNT Fesztivált (2017), ahol Aleksandar Morfov rendező a színházi esztétikai teljesítményeiért járó díjat vehette át.
- Részt vett a 17. Boszniai és Hercegovinai Dráma Fesztivál hivatalos versenyprogramjában, Zenicában (2018).
- Vendégszerepelt a nemzetközi „Tara-ra-bumbia” Színházi Fesztiválon, Blagoevgradban, Bulgáriában (2018).
- Záróelőadásként szerepelt a 37. Ohridi Nyári Fesztiválon (2017), amely az ország egyik legrangosabb kulturális eseménye.
Az előadásról:
A Senkiföldje a balkáni népek abszurditását és azokat a körülöttük levő irracionális dinamikákat mutatja be, amelyek békében és háborúban egyaránt formálják kapcsolataikat. A testvérgyilkosság ezen az átkozott földön tragikus és elkerülhetetlen valósággá válik, ahol az emberek tettei - mivel mély kötődés fűzi őket egymáshoz - gyakran egyszerre testesítik meg az egymás iránt érzett szeretetet és gyűlöletet. A fekete komédiaként ábrázolt háború metaforája lesz a „háború és gyűlölet” állandó állapotának, amely nemcsak e népek egymás közti viszonyait tükrözi, hanem a szomszédos, "testvérországok" népeivel szembeni ellenszenvüket is. Ez a kíméletlenül ismétlődő konfliktusciklus - amelyet a közös történelem és a földrajzi közelség táplál - egy nagyobb létválságra világít rá: túlmutatva a puszta területi vitákon, egy mély szellemi és lelki törést tesz láthatóvá.
Zagorka Pop-Antoska Andovska, dramaturg
