Ez a vérbő,
(tragi)komikus történet bárhol játszódhat, ahol élők és holtak,
csalatások és csalások, vitális özvegyek --- nők és férfiak --
téblábolnak a maguk bonyolult, és remélhetőleg hosszú öregkora felé.
Bárhol, bármely nyelven könnyen megbillen a sztereotípiák, bejáratott
élethazugságok egyensúlya, s kivillan, a pőre magány, az esendőség, a
halálfélelem, mint valami ózonlyukon, amit aztán sírva-nevetve befoltoz
az életösztön, a szeretet- és szerelemvágy, a vágy a saját, egyedi,
bombabiztos közhelyeink iránt.
Engem (a nagyszerű színészeken túl) ez
érdekelt ebben a darabban, valamint az, hogy meg tud-e szólalni, és
miképpen szólal meg magyarul a négy rivális nő és csábítójuk, mit
tudnak, illetve mit tudok én, mint a magyar változat írója hozzáadni az
ismerős, tehát teherbíró alaphelyzethez.
A háború mindent elvett tőlük – az otthonukat, a családjukat, a gyermekkorukat. Bandába verődve, éhesen és fázva járják az utcákat, hogy valahogy túléljenek. Mégis kapaszkodnak az életbe.
Kup bilet
