Somlai Petra előbb a budapesti Zeneakadémián végezte tanulmányait, majd Londonban és Amszterdamban tökéletesítette tudását, többek közt Bart van Oort növendékeként. Junior Prima Díjas, több nemzetközi versenyen szerepelt sikerrel. Hollandiában él, 2015 óta a Hágai Királyi Zeneakadémia professzora. A Haydneum zeneakadémiai fortepiano-bérletének hangversenyén izgalmas zenetörténeti játékra invitálja hallgatóit, műsorában egy Beethoven-versenyművet, és Schumann jeleneteit állítva szembe egymással.
Ludwig van Beethoven (1770–1827) és Robert Schumann (1810–1856): négy évtized és egy világ választja el őket egymástól, mondhatnánk. Mindazonáltal sok tulajdonság össze is kapcsolja a két nagy zeneszerzőt – talán több is, mint amennyi éket ver közéjük. Mindketten szenvedélyes önkifejezők, mindketten nagy formátumú zongoraművészként (is) kezdték pályájukat, de egy sorscsapás (Beethovent a fokozatos hallásvesztés, Schumannt kezének sérülése) mindkettőjüket eltérítette a hangszeres előadóművészi pályáról, hogy annál nagyobb odaadással forduljanak a zeneszerzés felé. Mindkét szerző az Új elkötelezettje, mindkettő kísérletező alkat, és a zongorazene mindkettőjük számára e kísérletezés legszemélyesebb közege, a vallomásos megszólalásmód területe. Beethoven most elhangzó versenyműve a romantikus kifejezésmódot előlegezi, az első részben hozzájuk csatlakozó két schumanni „jelenetsor”, a Kinderszenen(Gyermekjelenetek) és a Waldszenen (Erdei jelenetek) pedig egyrészt a kisformák területére kalauzol (ezt a világot bagatelljeiben Beethoven is szívesen bebarangolta), másrészt az ábrázoló szellemű komponálásmód, a „láttató zene” lehetőségeit fedezi fel.
