Chopin hatása a 19-20. századi zongoramuzsikára felmérhetetlen. Új műfajokat honosított meg (ballada, mazurka), illetve olyan műfajoknak adott új sztenderdeket, mint amilyen a noktürn vagy prelűd. Ha valaki Chopin után ezekben a műfajokban kívánt megszólalni, óhatatlanul a lengyel zseni szellemével találta szemben magát. Természetesen inkább inspiráló és nem bénító hatásról beszélhetünk: néhány zeneszerző pályája – mint például Rahmanyinové és Szkrjabiné – a chopini inspiráció nélkül talán el sem indult volna. Szabó Marcell zongoraestjének műsora – Fieldtől Poulencig, Liszttől Debussyig – pompás áttekintést kínál a Chopin által kedvelt műfajok gazdag világából, a koncert végén pedig elhangzik egy nagyszabású variációsorozat. Rahmanyinov műve – annak ellenére, hogy kivételes lehetőség a zongoristák számára, hogy virtuóz adottságaikról sokoldalú módon adjanak számot – ritkán hangzik el. Max Harrison, a neves Rahmanyinov-kutató szerint e darab ráadásul nemcsak technikai kívánalmai, hanem zenei tartalma okán is helyet követelhetne magának a törzsrepertoárban.
A Monte Cristo grófja egy igazi, nagy ívű, romantikus musical. A történet ismert: nyüzsgő kikötő, a tenger hullámzása, régi-új szerelmek, esély egy új életre, őrült karneváli forgatag, intrika, bosszúvágy, elégtétel és Párizs, hol jobb és könnyebb az élet... mind-mind megelevenedik Alexandre Dumas világhírű regényének zenés színházi adaptációjában.
Pösze egér, Dani kacsa és Berci béka a közönséggel együtt keresik a választ minden ember- és növénypalánta alapvető kérdésére: „Ki vagyok én?” A szünet nélküli, interaktív játékban Csukás István fantáziát megmozgató szövegét, valamint Darvas Ferenc kitűnő zenéjét szólaltatják meg a színészek.