Tihanyi Lajos (Budapest, 1885 – Párizs, 1938) 11 éves korában elvesztette hallását. Rajzolni kezdett, tanulmányait a Mintarajziskolában és különböző magániskolákban folytatta. 1907-ben rövid tanulmányutat tett Párizsban, ahol elsősorban a fauvizmus hatott művészetére. 1907 és 1910 között nyaranként Nagybányán festett, autodidakta módon. A „neósok” csoportjához állt közel, majd 1909-től a Nyolcak alapító tagja lett. A Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) II. tárlatán állította ki először képeit (1908). Az 1910-es évek végén ismerkedett meg Kassák Lajossal, aki 1918-ban kiállítást szervezett számára.
1923-ban Párizsba települt. Csendéleteit, portréit és városképeit egyre elvontabb kompozíciók váltották fel, az 1930-as évek elejére eljutott a teljes absztrakcióig. 1933-ban csatlakozott az Abstraction-Création csoporthoz. Kései munkáit a magyar közönség már nem láthatta, mivel Tihanyi az 1937-es budapesti retrospektív kiállítás ötletét elvetette.
Kúpte si vstupenku
