„Úgy érzem s bátran vallom, hogy az európai magyar lelkének a szószólója vagyok.”
(Budapesti Napló 1906)
Ady Endre új személyiség-felfogást, nemzeti önismeretet, s ezek talaján egy merőben új, modern és merész költői nyelvet hozott a XX. század eleji magyar szellembe. Mindezt oly módon, hogy eközben mély gyökerekkel kapcsolódott hazája történelmébe, kultúrájába. Kora válságát, a hagyományos európai világkép és értékrend összeomlását nem csak önmaga, de a közösség, a nemzet identitásvesztéseként élte meg. Nem kisebb célt tűzött maga elé, mint a még megmaradt értékeknek az átmentését, újrafogalmazását, az „új időknek új dalaival” való ötvözését.
Csík János népzenész és előadóművész hosszú évek óta dolgozik együtt Őze Áron színművésszel. Együttműködésük eredményeként néhány évvel ezelőtt született meg az ADAGIO című rendhagyó zenés-irodalmi estjük, amelyet Balogh Kálmán cimbalomművésszel és Dresch Mihály szaxofon művésszel közösen állítottak színpadra.
Ennek sikere alapján született az Ady életműből készített „Száz titok kavarog” című előadás, melynek során a magyar népzene, a klasszikus zene, a magyar jazz ízű muzsika és a vers sajátos egymásba fonódása jelenik meg.
Ennek megvalósításában közreműködik Auksz Éva színművész és énekesnő, Bognár András, Vizeli Máté népzenészek és a Budapesti Kamarazenei Műhely
