Szokásos zsákutcák kelnek életre, és az improvizációs jelenetek segítségével, görbetükrön keresztül sírva-nevetve láthatunk rá önmagunkra.
Célunk: közösen alkotva, játszva, nevetve, szórakozva tanulni magunkat, egymást.
Játékos „Pár-tan” elevenedik meg, az iskolapad helyett az élet tanítómesterétől.
Hogyan űzzük ki magunkat a szerelem paradicsomi állapotából?
Miért nem tudjuk megőrizni a közelséget, az inspirációt, az intimitást?
Miért végződik a házasságok csaknem fele válással?
Hogyan, miért veszítjük el egymást?
Mi történik velünk, és bennünk ezen az úton?
Mit rontunk el, miközben mindannyian a feltétel nélküli szeretet, elfogadás megtapasztalására vágyunk? Hogyan építünk torlaszt, falakat játszmáinkból?
Mit kellene megtanulnunk, hogy esélyt adjunk önmagunknak és a kapcsolatunknak?
A kapcsolat maga is olyan mint egy kis élőlény.
A szerelemben megszülető első gyermek maga a kapcsolat. Ahelyett, hogy gondoznánk, ápolnánk, hogy virágzó „szeretetkertben” éljünk, mit is teszünk vele?
Hogyan változzunk, változtassunk, hogy a szerelmet, annak energiáját, s az abban kialakuló szeretetet tartósan megőrizzük?
Ezekre a kérdésekre keressük a választ az est folyamán, amikoris mindannyiunk számára ismert, hétköznapi élethelyzetek elevenednek meg.
Szerző és rendező: az életünk, mi magunk.
Jegyvásárlás
