A Liliomfi XIX. századi drámatermésünknek egyik legtöbbet játszott, színpadról, filmről egyaránt ismert, népszerű darabja. A könnyed hangvételű játék középpontjában természetesen szerelmi bonyodalom áll, de a fiatalok boldogságát legfeljebb késleltetni tudják az események, megakadályozni nem. Az álöltözetek, a komikus vénkisasszony nevelőnő, a bogaras tudós nagybácsi a humor biztos forrásai, a szabad színészélet pedig reformkori ízű lelkesedéssel ábrázoltatik.
Az előadásban megidézett kor egybeesik A hattyúk tava ősbemutatójának idejével (1877). Ugyanakkor a XIX. század második fele az elburjánzó elmegyógyintézetek, állati lelkek által 'megszállt' betegek, a mentális kórképek kínzásokkal és egyéb furcsa módszerekkel történő kezelésének időszaka is.