Nem szeretve lenni, pokoli kín. Tekintete összeszűkül, fogát
összeszorítja, keze ökölbe szorul. Ilyenkor a legveszélyesebb. Ő, akit
kevésbé szeretnek.
„Pintér Béla saját társulatával kérlelhetetlenül csinálja vészesen
kortárs, a rögvalót végletesen el- és megemelt módon arcunkba vágó,
különleges színházát. A legújabb Pintér-opus torokszorítóan vicces,
kérdve kifejtő tanulmány a hazaszeretetről. (…) A módszer megint
ugyanaz. Letisztult, stilizált színházi tér, letisztult, stilizált
jelmezek, neoprimitíven vulgárnépi történet neoprimitíven vulgárnépi
karakterekkel és zenével, azután megrázó, a mával dialogizáló
végkifejlet. (…) Halálosan ismerős, egyben halálosan ironikus az egész.
De hányadán is állunk ezzel az iróniával? Színházi jelenünkben nagy
valószínűséggel senki nem karikíroz olyan metsző pontossággal, mint
Pintér. És mert az iróniának ez a pintéri formája éppenséggel abból
fakad, hogy népét-nemzetét szereti, ámde nem csodálja, vagyis velünk
magát is pellengérre állítja, miközben technikailag nem történik más,
mint hogy egy az egyben hangzik el és jelenítődik meg az a sarkításig
leegyszerűsített, ezáltal tipikussá cicomátlanított eszmeiség, amely
mindennapjainkat alapvetően meghatározza.” (Markó Róbert – Revizor)
„Pintér Csővára [a Szutyok című előadás színhelye] kondenzált
Magyarország. Félig sikerültek élik elégedetlen életüket. (…) A
szeretetlenség, vagy a szeretni ügyetlenség keltette kínokat takarják
jóindulatukkal, ami alól hamarosan előkopik mohóságuk, minden
becstelenségre elszántságuk. Csámpás realizmus tárja föl a
szociológiailag igaz, drámailag hiteles, a népszínművel kevert
bohóctréfák köznapi melodrámákba fulladó összetettségét.” (Molnár Gál Péter, Népszabadság)
A Szutyok a 2010-es év meghatározó előadása volt, mellyel a társulat a Pécsi Országos Színházi Találkozón több díjat is nyert:
Legjobb színpadi szöveg díja: Pintér Béla
Legjobb női főszereplő díja: Szamosi Zsófia
Legjobb női epizódszereplő díja: Enyedi Éva
