Kandid Kasztorovics Tarelkin apró fogaskerék az orosz hivatalnokgépezetben. Lakása poloskafészek, főnöke a vérét szívja, hitelezői piócaként lógnak rajta. Kandid Kasztorovics ezért úgy dönt, hogy eltűnik a világ szeme elől: megrendezi saját halálát. De terve balul üt ki, és innentől a borzalmak borzalma vár rá: bekerül az államrendőrség nagy fogaskerekei közé.
Szuhovo-Kobilin 1869-es komédiája szemtelen társadalmi szatíra és lidérces látomás a vérszemet kapó közszolgai hatalomról. A hiányzó láncszem az orosz realizmus és szürrealizmus között.
Egy magányos csavargó, akinek semmije sincs – csak a szíve. Egy árva kisfiú, aki minden szeretetre éhes. Egy hideg, szürke utcán a sors egymás útjába sodorja őket. Nincs pénzük, és életük korántsem mentes a kihívásoktól, mégis van valamijük, ami mindennél többet ér: egymás.
Új köntösbe bújtatjuk Gogol Revizorját, hogy ezzel a képzavarral éljünk. Igaz, csak a helyszínt és a körülményeket hozzuk közelebb napjainkhoz, hiszen a jellemek és az általuk teremtett helyzetek örök érvényűek. Az egyén és az általa teremtett társadalom működési mechanizmusai szinte változatlanok, mióta világ a világ.