Egy képzeletbeli franciaországi kastélytól a bécsi Praterig vezet utunk a Budapesti Filharmóniai Társaság februári kamarakoncertjén, mindezt a patinás Nádor Terem melegéből átélve. Nem meglepő, hogy a farsangi időszak végén először egy bálteremben találjuk magunkat a francia Hatok „zenebohóca”, Francis Poulenc jóvoltából, aki Jean Anouilh Meghívó a kastélyba című, cukormázzal leöntött fekete komédiájához komponált sziporkázó kísérőzenét, melyben megtévesztéssel, csábítással és cselszövéssel is találkozhatunk. A féktelenség és felszabadultság jellemzi Claude Debussy harmincegy évesen komponált egyetlen vonósnégyesét is, melyről Pierre Boulez azt találta írni, hogy „megszabadította a kamarazenét merev szerkezetétől, megfagyott retorikájától és merev esztétikájától”. A kor jeles virtuóza, a hegedű királyaként is emlegetett Eugène-Auguste Ysaÿe kvartettje által bemutatott mű után zeneszerzőként is megismerhetjük a belga muzsikust, akinek ritkán hallható, csak jóval Ysaÿe halála után egy magyar hegedűművész, Szederkényi Nándor által publikált kéthegedűs szonátája hangzik el, melynek második szólamát eredetileg tanítványa, a belga királynő számára írta. A francia elegancia jegyében megszólaló muzsikák után a farsang végét az egyik legkomorabbnak tartott német szerző, Johannes Brahms egyik legkedélyesebb művével zárjuk, melyet – ha hihetünk az anekdotának – a bécsi vidámpark, a Prater derűje ihletett.
Közreműködik:
Ecseki Anikó, Szajkó Géza, Alexandre Dimcevski, Fahidi Patrícia – hegedű
Tóth Balázs, Fodor Eszter, Tallián András – brácsa
Pólus László, Balogh Endre – cselló
Csongár Péter – klarinét
Edőcs Mátyás – zongora
Műsorvezető: Tóth Endre, zenetörténész
