A II. világháború idején járunk. Egy fiatal kisfiú, Kuksi édesapja utolsó mondatát mondja: „Nem szabad félni!”. A Javítóintézetet szétbombázták. A találatot túlélt fiatal fiúk próbálják túlélni a háború viszontagságait. A fiúk csapatukba veszik Kuksit. Időközben találkoznak egy másik gyereksereggel.
Az eleinte nehézkes elfogadást követően rájönnek, hogy csak együtt vészelhetik át ezt az időszakot. Közben a hadsereg és a bíróság hajszolni kezdi az árvává vált gyerekeket. A két csapat vezetője között meglepő kapcsolat alakul ki. Találnak egy elhagyatottnak tűnő birtokot, ahol Simon Péter, egykori karmester és zeneszerző lakik. Bizalmatlanságból végül bizalom lesz a gyerekek és a ház ura között. Megtanítja őket a zene fontosságára és szeretetére. A hadsereg és a statárium megtalálja őket, de a gyerekek felveszik a kesztyűt.
Sikeres, de mégis tragikus véget ér a harc. Simon Péter egy utolsó ajándékot ad a gyerekeknek, amivel egyben életüket is megmenti.
Becslések szerint 1945-ben mintegy 200 000 háborús árva és 1 millió otthontalan gyermek élt Magyarországon.
A háborúban megszaggatott Európában 13 millió magára maradt gyerek kereste családját.
További szerepekben: a DUNAÚJVÁROSI TÁNCSZÍNHÁZ TÁNCMŰVÉSZEI,
valamint
Barna Bettina, Brasnyó Ráhel, Farkas Szofi,Gida Csoboka, Katona Bálint, Kocsis Rebeka, Koffán Berta, Kolbert Márió, Kovács Bálint, Makó Melinda, Molnár Eszter, Molnár Péter, Nagy Ádám, Nagy Zsófi, Péter Bálint, Szabó Hanna, Szabó Noel, Szentimrey Dóra, Varga Kilián Alex, Wachter Dorka
Korrepetitor: Tótin Katalin
Kup bilet
