Vári Bertalan nem a megszokások rabja. Vált, ha úgy érzi, kapcsolnia kell egy magasabb sebességfokozatba. Kiváló mesterek tanítványa, rangos együttesek tagja, Harangozó-díjas táncos, koreográfus – így ismertük meg a nevét. Aztán többedmagával társulatot alapított, egész estés, sikeres produkciókat állított színpadra – ekkor ismertük meg önálló művészi alkotóerejét.
Most új, saját társulatával mutatkozik be: velük lép a rivaldafénybe, hogy az újabb korszak kezdetét az előző időszak legsikeresebb koreográfiáiból válogatott táncesttel ünnepeljék meg. A VARIDANCE tehetséges, hivatása iránt elkötelezett, kiválóan képzett csapatának Variációk című műsorát a Nemzeti Táncszínház közönsége láthatja először.
A VARIDANCE a rendkívül sokszínű magyar kultúrkincsből merít; a tradicionális néptánc elemeket különböző táncstílusokkal (többek közt a sztepp, hip-hop, kortárs) és más műfajokkal (mint a cirkusz, színház, film) ötvözi és modern, egyedi stílussá varázsolja.
A Rippl-Rónai Művészeti Intézet harmadéves színész osztálya Csehov A három lány című darabján keresztül saját magáról kezd el beszélni: vágyakról, halogatásról és arról az ismerős érzésről, hogy „majd egyszer” minden jobb lesz. A Hamvai Kornél-féle fordítás friss, mai hangon szólal meg, Kelemen József rendezésében pedig a csehovi világ közel kerül a jelenhez.
A történet három fiatal nő körül forog, akik egy vidéki városban élnek, és folyamatosan arról álmodnak, hogy visszajutnak Moszkvába – egy jobb, izgalmasabb élet reményében.
Az előadás erősen épít a humorra és az öniróniára: a szereplők sokszor nevetségesek, miközben nagyon is pontosan rájuk ismerünk – és magunkra.
A végére nem Moszkva kerül közelebb – hanem az a felismerés, hogy az élet nem kezdődik el magától.
A Debreceni Hajdú Táncegyüttes 1953 óta töretlen lelkesedéssel és hivatástudattal őrzi, ápolja és gazdagítja népművészetünket. Munkájukat olyan rangos elismerések fémjelzik, mint a Népművészet Európa díja, a Csokonai Vitéz Mihály – közösségi díj, a Debrecen Város Pro Urbe díja, valamint a Magyar Örökség díj.
Az előadás a műfajtól megszokott módon nincs híján humornak, játékosságnak, A mosoly országa a kibékíthetetlen világnézeti ellentétek, kulturális és társadalmi…
