E jeles évfordulót szűkebb pátriájában, a Kodály Filharmonikusokkal és a Kodály Kórussal is megünnepli: a 2018/19-es debreceni hangversenyévad nyitó koncertjeként.
Fiatalokat is megszégyenítő energiát, lelki és fizikai állóképességet egyaránt magas fokon kívánó Beethoven-hangversennyel összegez a csodagyerekként indult és, – hogy Kocsis Zoltán fordulatát idézzük – csodafelnőttként is állócsillag művész.
Első a műsorban Beethoven fajsúlyos Coriolan-nyitánya, mely 1807-es bemutatása óta mérföldkő a műfaj történetében. A H. J. von Collin Coriolan című színművéhez írt zenekari bevezető szinte romantikus eszköztárral jeleníti meg a római tábornok egyéniségét. (A Gaius Marciusként született nevezetes hős figurája a római
történetírók után Shakespeare-t is megihlette. Bátorságáról, kivételes hadvezéri és szónoki képességeiről legendák keringtek. De az egyszerű embereket nem szerette, gőgös volt és lenéző. Végül a nép Coriolanus ellen, ő pedig Róma ellen fordult.) A kilenc perces nyitány egy pillanatra sem veszít zaklatott belső feszültségéből: a hatalmas hangtömbök alatti cikázó nyugtalan csellómenetek igazi sorstragédiává, lélekdrámává emelik a zeneművet. Nemcsak dirigensi ütéstechnikában, de a karmester megjelenítő erejében, kisugárzásában is igen sokat követelő alkotás.
Az ünnepi hangverseny viszonylagos nyugvópontja Beethoven: Ah! Perfido (Ó, gazember!) c. fiatalkori koncertáriája, melyet akár kora-romantikus ízekkel fűszerezett Händel- vagy Mozart-operarészletnek is vélhetnénk. Az 1796
novemberében, Lipcsében bemutatott opusz külön érdekessége, hogy az alig 26 esztendős zeneszerző egyéni hangja, meghatározó egyénisége már itt is jellegzetesen beethovenivé teszi az alkotást, noha az alapokat, a formai
megoldásokat még a nagy elődök hatása befolyásolja. Hálás szerepben, nagy ámbitussal éneklő, sokszor szinte fénylő szoprán szólistában és a sok helyütt virtuóz partitúrát maximálisan megjelenítő karmesterben gyönyörködhetünk. Mindemellett végig érezhető Beethoven – már ekkor is – mesteri feszültségteremtő ereje, mely
kissé külön is áll a szerkezet „rokokó hangulatú” mozarti vonásaitól.
A program legjelentősebb pontja Beethoven IX. szimfóniája. Az 1824-es bemutató idején a szerző már teljesen elveszítette hallását. Jól ismert történet, amint a darab bemutatójának végén az ünnepelt komponistát Carolina Unger, az alt szólista fordította az őt tombolva éltető közönség felé. A IX. szimfónia legjellegzetesebb, oratorikus 4. tétele, a Schiller-vers, az „Óda az örömhöz” énekes szólistákkal történő megzenésítése már 1793 óta bizonyítottan foglalkoztatta a Beethovent, noha a vázlatok szerint kórus szerepeltetése egészen 1823-ig, a bemutató előtti évig nem dőlt el véglegesen. A darab – különösen a záró tétel, melynek főtémája egyben az Európai Unió himnusza is – megkerülhetetlen pillére az európai zenei kultúrának.
Vásáry Tamás örök fiatalságát, teremtő lendületét ismerve, 85. születésnap ide, évforduló oda, várhatóan nem a nagy befejező összegzés jellemzi majd az interpretációt. Sokkal inkább az az állandó felfedezés, kutatás, újbóli rácsodálkozás, végtelen energiákat a színpadon megjelenítő lendület, az az öröm, mely eddigi pályafutására is egyfolytában jellemző volt, s mely remélhetőleg még nagyon sokáig teszi őt köztünk élőn is kortalanná, jelenlévővé.
Műsor:
Beethoven: Coriolan-nyitány, Op. 62.
Beethoven: Ah! Perfido – koncertária, Op. 65.
Beethoven: IX. szimfónia, Op. 125.
Közreműködik:
Hintalan-Mondok Yvette – szoprán / Gál Erika – alt / Biri Gergely – tenor / Kovács István – basszus / Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté) / Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Vásáry Tamás
