Két művész, két párhuzamos világ, ami a nézők szeme láttára elevenedik meg versben - nincs két egyforma előadás, nincs két egyforma hangulat, csak az itt és most különleges állapota!
A közönség dobja be a labdát: a kitalált témára mond verset az egyik előadó, s ezzel tovább üti a labdát a másik művésznek, aki az elhangzó versre reagál, újabb költeménnyel. Az izgalmas, olykor felhőtlen és humoros, máskor húsba vágóan kemény és könyörtelen, őszinte szópárbaj minden verse újraíródik a színpadon - a két művész saját világát költi versbe, egyedi hangvételben, klasszikus és kortárs szerzők tollából, egészen a katarzisig...
A két előadó arra törekszik, hogy valóban ne legyen két egyforma est, és a meglévő repertoárt helyben is tudják bővíteni. Az egyes versekhez kapcsolódóan olykor a vershez fűződő történetek is elhangzanak, vagy a költő és az irodalom, vagy az előadók relevanciájában. Az interaktivitás folyamatos: mind az előadók incselkedései, egymásra történő reflexiói, mind a közönség folyamatos véleménynyilvánítása, kérdései, válaszai, választásai, döntéshelyzetben történő, egymással folytatott rövid beszélgetései izgalmassá teszik az előadást. Az előadás része egy zongora is, amelyen Lutter Imre motívumokat játszik olykor Takács Bence versei alatt, máskor verszenével válaszol.
Előadók:
Lutter Imre, Radnóti- és Bánffy-díjas versmondó előadóművész, a versmondás világrekordere
Takács Bence verset-mondó előadóművész, Kazinczy-díjas, az MMA ösztöndíjasa
