Világirodalmi Klasszikusok Fesztiválja
W. Shakespeare: Troilus és Cressida
A Színház és Filmművészeti Egyetem negyedéves hallgatóinak előadása
Szereplők:
Hector, Menelaos – Atlasz Barnabás
Cressida – Bukovszky Orsolya
Paris, Agamemnon – Biró Kristóf
Heléna, Thersites – Gál Réka Ágota
Nestor, Cassandra – Juniki Noémi
Ulysses – Kozma Veronika Mária
Achilles, Andromache – Kukovecz Ákos
Priamus, Diomedes – Lukács Ádám
Alexander, Ajax – Molnár András
Troilus – Németh Áron Valentin
Pandarus, Calchas – Nyomárkay Zsigmond
Aeneas, Patroclus – Pigler Emília Zita
Zenei vezető: Márkos Albert
Dramaturg: Törley-Havas Sára
Látvány: Jeli Sára Luca
Látványtervező munkatársa: Hegyessy Nóra
Osztályvezető tanárok: Hegedűs D. Géza és ifj. Vidnyánszky Attila
Rendezte: Nagy Péter István
„A tragikomédiává korszerűsített eposz- és románcparódiában egy olyan társadalmi mechanizmus torzképe tárul elénk, mely annyiban modernebb még a hamleti államgépnél is, hogy nem »valami« rothad benne titokban, hanem – nyílt titok – »rohadt« az egész.” Géher István
Az 1602 körül íródott Troilus és Cressida eseménye a trójai háború utolsó szakaszát öleli fel. Ám a mitológiából ismert hősök és államférfiak itt kisszerű alakok; aljasak és gátlástalanok. Sőt mintha a homéroszi világ két alapvető értékét, a becsület és a hírnév lejáratását tekintenék fő küldetésüknek. Az indítékaik kicsinyesek és önzők. A totális züllés, a morál, a politikai és emberi tisztesség összeomlásának s a romok fölötti cinikus haláltáncnak a drámája ez. A háború csak úgy mellesleg folyik, látszatpárbajokkal, valójában már senki sem tudja, miért is küzd. A görögök közül senki sem akarja igazán folytatni a harcokat – a trójaiak meg mintha nem akarnák abbahagyni –, ezért inkább kedélyes vacsorára hívják a trójai vezéreket. Ebben a világban nem működik semmilyen megszokott igazságszolgáltatás: senki sem bűnhődik meg semmiért. Ilyen körülmények között esik mégis szerelembe Troilus trójai királyfi és Cressida az áruló Calchas lánya.
