A Vízkereszt viharos tengerrel, hajótöréssel, gyásszal kezdődik, és három házassággal ér véget. A kettő között viharos szerelmek ütköznek, egy részük csaknem hajótöréssel végződik.
Nincs aktuális előadás
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok vígjáték
Nádasdy Ádám fordítása nyomán Szövegváltozat: Koltai M. Gábor és Zsigó Anna
Shakespeare-t mohón foglalkoztatta a szerelem természetrajza. Létezik olyan szerelem, amely az önáltatás, a félelem, az őrület, az önfeladás szélén táncol? Mi kell ahhoz, hogy valóban képesek legyünk meglátni a velünk szemben álló másikat?
Shakespeare hétköznapi emberekről ír, akik rendkívüli helyzetekben találják magukat. Szereplői vágynak a szeretetre, harcolnak érte, eltagadják, saját magukat sem tudják szeretni vagy éppen csak saját magukat tudják szeretni. Színpada tükörként szembesít minket a szerelemmel, ami olyan kegyetlen, mint maga a remény. Azzal a szerelemmel, melyről álmodunk, de próbálunk előle kibújni, mégis az egyetlen valóság, amelyben élhetünk. A viharfelhők végül elvonulnak, és jön a happy end.
Szereplők: Viola, fiatal lány: Menczel Andrea Olivia, grófnő: Csorba Kata Orsino herceg, Illíria uralkodója: Poroszlay Kristóf Sir Böffen Tóbiás, Olivia rokona: Kárász Zénó Nemes Keszeg András, Böffen barátja: Szegezdi Róbert Malvolio, háznagy Oliviánál: Borovics Tamás Mária, Olivia társalkodónője: Sziládi Hajna Feste, bolond, tréfamester Oliviánál: Jakab Tamás Antonio, tengerésztiszt, Sebastian oltalmazója: Pálfi Zoltán Sebastian, Viola ikertestvére / zenész: Krausz Gergő Kapitány / 1. rendőr / pap / zenész: Ottlik Ádám 2. rendőr / zenész: Stefanik Sándor
Alkotók: Dramaturg: Zsigó Anna Díszlet- és jelmeztervező: Vereckei Rita A versek zenéjét Krausz Gergő szerezte. Súgó: Jánoska Zsuzsa Ügyelő: Stefanik Sándor Rendezőasszisztens: Fekete Marianna Rendező: Koltai M. Gábor
Az előadás az UMPA ügynökség engedélyével került bemutatásra.
„Túl sötét.”
„Micsoda posvány!”
„Csupa ronda emberről ír!”
„Ez a darab előadhatatlan, már a dialógusai miatt is.”
„Disznók vagytok ti mind, mondják a darabban, s ez találó ezekre az alakokra, de legfőképpen magára a szerzőre.”
„Én bizony nem szeretném, ha ez a Húber a sógorom lenne!”
„Hát írjon végre kellemesebb emberekről, az Istenért, hiszen ezek maga a förtelem...”
„Én csak és kizárólag az író kedvéért olvastam végig.”
„Én már azt se bántam volna, ha belelőnek a súgóba, oly mindegy az már ebben a pokolban...”
„Szörnyű munka!”
„Sivár, sivár.”
Az Őrült Nők Ketrece egy olyan hely, ahol mindenki az lehet, aki. Vagy épp az, aki lenni akar. És ha muszáj másnak mutatnod magad, mint aki vagy? Hit, remény, szeretet, munka, család, haza, tegnap, ma, holnap, én, te – és ketten együtt.