Már huszonöt éve Nyugat-Európában él, haza csak látogatóba megy Dmitrij Kitajenko, mégis ő az orosz zene egyik legavatottabb tolmácsolója. A BFZ-hez is ebben a minőségében tér vissza Sosztakovics legelső szimfóniájával, Rachmaninov emigrációban írt rapszódiájával és Csajkovszkij romantikus fantáziájával.
A 20. század egyik legjelentősebb szimfóniaszerzőjeként számon tartott Sosztakovics még tinédzser volt, amikor először próbálkozott a műfajjal, de már akkor nagy feltűnést keltett. Az egyszerre szellemes és drámai 1. szimfónia (1924–25), amely a diplomamunkája is volt, szinte azonnal meghódította a világot. Berlinben Bruno Walter, Philadelphiában és New Yorkban Stokowski tűzte műsorára.
A darab sikere azóta is töretlen.
Míg Sosztakovics élete végéig Oroszországban maradt, Rachmaninov az emigrációt választotta. A hangversenyünkön közreműködő világhírű orosz zongoraművész, Lilya Zilberstein a karmesterhez, Dmitrij Kitajenkóhoz hasonlóan Nyugat-Európában él, ahogy több mint negyed évszázadon át Rachmaninov is Európában és Amerikában tevékenykedett. Utolsó zongorára és zenekarra komponált darabja, a hatásos és virtuóz Rapszódia egy Paganini-témára (1934) nem csak az „ördög hegedűsét” idézi meg, de a nagybetűs halált is.
A halálból a pokolba: Csajkovszkij 1876 őszén nem egészen három hét alatt írta meg Liszt hatásáról árulkodó szimfonikus fantáziáját, melynek témáját Dante Isteni színjátékából merítette. Francesca a Pokol ötödik énekének szereplője, nemes hölgy, aki beleszeret férje fivérébe. A férj kegyetlen bosszút áll: megöli a szeretőket, akik házasságtörő szenvedélyük miatt a szerelem bűnöseiként a pokolra kerülnek, és sosem találnak nyugalmat.
