Pelléas: Bernard Richter Mélisande: Patricia Petibon Golaud: Tassis Christoyannis Arkel: Nicolas Testé Geneviève: Yvonne Naef Egy orvos / Egy pásztor hangja: Peter Harvey A kis Yniold:
Vezényel és rendezi: Fischer Iván
Debussy formabontó, álom és valóság határán lebegő zenedrámájával folytatódik a Fesztiválzenekar operasorozata. A Fischer Iván rendezésében színre kerülő Pelléas és Mélisande szereplőgárdája ezúttal is nemzetközi sztárokból áll össze. A svájci tenor, Bernard Richter a BFZ Varázsfuvola-produkciója után tér vissza, hogy repertoárjának legfontosabb szerepét énekelje. A másik címszereplőt a világhírű szoprán, Patricia Petibon alakítja, akit a Guardian a legjobb értelemben vett különcnek nevezett. Golaud alakját a hazai közönség számára jól ismert Tassis Christoyannis formálja meg. Debussy operájában a cselekménynél nagyobb hangsúly kerül a szimbólumokra, a dallamoknál fontosabb a természetes beszéd. Az eredmény: mélyen emberi, egyéni értelmezésre váró, hömpölygő zene.
„Régóta kísérletezem színpadi zene írásával, de annyira szokatlan formában képzeltem el, hogy különféle próbálkozások után majdhogynem feladtam az egészet” – írta Debussy 1902 áprilisában. Ekkor mutatták be Párizsban öt felvonásból, tizenhárom képből álló lírai drámáját, a Pelléas és Mélisande-ot. Az opera megosztotta a közönséget. A szövegkönyv alapjául szolgáló színdarab szerzője, a későbbi Nobel-díjas Maurice Maeterlinck meg sem jelent a premieren, nem úgy bérelt ellendrukkerei. Hogy a zene háborította-e fel a filozófus-költőt, vagy az, hogy az ígérettel szemben végül nem a felesége énekelte Mélisande szerepét, rejtély marad.
Debussy műve több francia hagyománnyal szakít: nincs benne balett, sem nagy kórusjelenet. Van cserébe sok recitativo jellegű zene: a francia nyelvhez alkalmazkodó énekbeszéd. A fülbemászó dallamok helyett az énekszólamok csak akkor mozdulnak ki monoton medrükből, ha az érzelem megkívánja. De a szerző még az érzelmi csúcspontokon is pianissimo hangerőt ír elő, a zenekar létszámát pedig alacsonyan tartja, így hozva létre az operaszínpadon egészen szokatlan intimitást. A mű rövid cselekménye: Golaud rátalál a jóval fiatalabb Mélisande-ra, és feleségül veszi a lányt. A férfi öccse, Pelléas szerelmes lesz a hitvesbe. A találkák során a fiatalok egymás iránti érzései egyre mélyülnek, a románc végére a testvérét meggyilkoló Golaud tesz tragikus pontot. Mélisande világra hozza férje gyermekét, majd meghal. A történet szinte mellékes, annál izgalmasabbak a szimbólumok. Az erdő, az eltévedés motívuma, a kút, a gyűrű, a haj és a fény csak néhány a darab szövevényes jelképei közül.
Debussy operáját a sok helyszín és a bonyolult szólamok miatt igen ritkán tűzik műsorra. A három kiválóság, Petibon, Richter és Christoyannis mellett most a Montreal Gazette-ben „kiváló és tragikus Arkel királynak” nevezett francia basszus, Nicolas Testé, a Fischer-féle Falstaff után visszatérő sötét tónusú Yvonne Naef és a jeles szakíró, Melanie Eskenazi által Isten hangjához hasonlított Peter Harvey lép színpadra.
A Monte Cristo grófja egy igazi, nagy ívű, romantikus musical. A történet ismert: nyüzsgő kikötő, a tenger hullámzása, régi-új szerelmek, esély egy új életre, őrült karneváli forgatag, intrika, bosszúvágy, elégtétel és Párizs, hol jobb és könnyebb az élet... mind-mind megelevenedik Alexandre Dumas világhírű regényének zenés színházi adaptációjában.
Az István, a király egy családi viszály története: Géza fejedelem halála után fia örökölné a hatalmat, de a hagyományokra hivatkozva nagybátyja, Koppány is tömegeket gyűjt maga köré. István külföldi támogatással megszilárdíthatja a pozícióját, de a véres összecsapás elkerülhetetlen.
„Túl sötét.”
„Micsoda posvány!”
„Csupa ronda emberről ír!”
„Ez a darab előadhatatlan, már a dialógusai miatt is.”
„Disznók vagytok ti mind, mondják a darabban, s ez találó ezekre az alakokra, de legfőképpen magára a szerzőre.”
„Én bizony nem szeretném, ha ez a Húber a sógorom lenne!”
„Hát írjon végre kellemesebb emberekről, az Istenért, hiszen ezek maga a förtelem...”
„Én csak és kizárólag az író kedvéért olvastam végig.”
„Én már azt se bántam volna, ha belelőnek a súgóba, oly mindegy az már ebben a pokolban...”
„Szörnyű munka!”
„Sivár, sivár.”
Jegyvásárlás
