A 2020/21-es évadban folytatjuk a Nemzeti Énekkar két éve indult, sikeres és népszerű bérletét, melyet az együttes néhai alapítójáról, Pászti Miklósról neveztünk el. A koncertsorozat helyszínéül az Olasz Kultúrintézet helyett a patinás és nagyobb befogadóképességű Vigadót választottuk.
Az évad előzetes tervezésekor nem sejtettük, hogy mire új koncertjeink híre eljut közönségünkig, már az egész társadalmat érintő kataklizma szedi áldozatait: az emberiséget súlyos megpróbáltatás elé állító koronavírus-járvány. Akkor még nem tudtuk, hány értékes koncertünk marad el, mennyi terv megy füstbe. Ennek ellenére a véletlen úgy hozta, hogy idei hangversenyeink külön-külön és együttesen is választ adnak az elszenvedett csapásokra, kiutat mutatnak, segítenek megtalálni az elvesztett reményt.
Koncertsorozatunk egy világégés után született oratóriummal indít, a világháború borzalmait követő újrakezdés reménységével (Frank Martin: In terra pax). Két szépség- és boldogságkereső, tiszta, lelkes és magasztos művel folytatjuk (Poulenc: Gloria, Schumann: Az éden és a péri). Tavaszi koncertünk az újjászületés jegyében fogant az aznap éppen születésnapos Bartók Béla igézetében. A sorozatot hálaadással zárjuk a szentek sorát felvonultató májusi hangversenyünkön.
Kórusbérletünk a következő évben sajátságos kitekintés is lesz a hazai zeneéletre, hiszen a Nemzeti Filharmonikus Zenekaron túl egy-egy koncerten olyan nagy múltú együtteseket láthatunk vendégül, mint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Magyar Állami Operaház Zenekara és a régizene egyik hazai zászlóshajója, a Capella Savaria.
Reméljük, hogy egy esztendő múltán, bérletünk végére érve, az új élményektől megerősödött lélekkel hagyhatjuk magunk mögött az idei nehézségeket.
Pászti bérlet / 1
2020. november 16., hétfő, 19:30
Ellentétek vonzásában
Frank Martin: In terra pax
Szalai-Illés Gabriella szoprán
Szántó Andrea alt
Pataky Dániel tenor
Haja Zsolt bariton
Gáspár István basszus
***
Francis Poulenc: Gloria
Széll Cecília szoprán
A Magyar Állami Operaház Zenekara
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Vezényel: Somos Csaba
Frank Martin a Genfi Rádiótól kapott felkérést 1944-ben egy – a világégés után előadandó – mű megírására. Később így beszélt erről: „Nem voltak illúzióim a háború végét követő békét illetően. Az illúzió hiánya azonban nem akadályozott meg abban, hogy megpróbáljam kifejezni a mélységes kétségbeesést és a fényes jövő reményét. […] Krisztus szavaival elmondom az abszolút megbocsátás iránti kérelmet – amint azt a tanítása tartalmazza –, amely nélkül az igazi béke elképzelhetetlen.”
A komponista a Biblia részleteinek felhasználásával idézi meg a háborút, a felszabadulást, Jézus tanítását és a megbékélést. A darab végül az In terra pax – Béke a Földön címet kapta.
Francis Poulenc, a legendás 20. századi újítók, a Hatok tagja volt. Egy mértékadó zenekritikus azt írta róla: „félig gazfickó, félig szerzetes”. Az 1959/60-ban komponált Gloria szerzetesi mivoltát igazolja. A hattételes mű a boldogságkeresés egyedi formája, a tiszta szépség sugárzása teszi oly különlegessé. Zenei eszközeiben visszafogott, formái letisztultak, a szopránszóló pedig maga a reménység. „Talán elkerülhetem ennek fejében a poklot” – írta a műről a komponista néhány évvel később.
