Fellélegzés #21 – Liszt
Műsor
Liszt: Tasso – Lamento e Trionfo (szerzői négykezes átirat)
Liszt: 2. Mefisztó-keringő (szerzői négykezes átirat)
Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora)
Reich: Mallet Quartet
Bryers: One last bar then Joe can sing
Amadinda ütőegyüttes: Bojtos Károly, Holló Aurél, Rácz Zoltán, Váczi Zoltán
Vendég: Sirokai Mátyás (ütőhangszerek)
Liszt életművének megítélése szempontjából a zongoristák többnyire két csoportba sorolhatók: a „virtuózok” a korai és középső korszak darabjait kultiválják, de a kései Liszt aszketikus stílusával nem tudnak mit kezdeni, a „modernisták” ugyanakkor éppen fordítva: a kései darabokat részesítik előnyben, és hajlanak rá, hogy a népszerű Lisztet lenézzék. Klukon Edit és Ránki Dezső kívül – vagy inkább felül – áll ezeken a csoportokon: számukra Liszt a maga egészében meghatározó. A Fesztivál Akadémia Budapest záró koncertjén mindkét Lisztet elénk állítják, így megtapasztalhatjuk, hogy az 1854-es szimfonikus költemény, a tragikus sorsú költőnek emléket állító Tassót, és a kései, disszonáns 2. Mefisztó-keringőt valójában sokkal több köti össze, mint ami szétválasztja őket. A koncert második felében az Amadinda ütőegyüttes előadásában elhangzó két darab a 20. század második feléből származik, és szoros szellemi rokonság fűzi őket össze. Steve Reich (1936), az amerikai minimalizmus kulcsfigurája 2009-ben az Amadinda ütőegyüttes 25. születésnapjára komponálta Mallett Quartet című, két marimbát és két vibrafont használó darabját, amelyben varázslatos ritmikai struktúrák mögött (alatt/fölött?) lenyűgöző harmóniák és ellenpontszerkezetek bomlanak ki. Az angol Gavin Bryars (1943), aki rövid ideig Steve Reich együttesében is játszott, 1994-ben komponálta a One last bar then Joe can sing című kompozíciót (a legendás Nexus ütőegyüttes számára), és saját elmondása szerint olyasféle kifinomult kamarazenét szeretett volna létrehozni a műben, amely a vonósnégyes műfajára jellemző.
