Az előadásban meztelenség látható.
Guzmics Petra: Fekete négyzet
A Fekete négyzet összművészeti előadás szellemisége Kazimir Malevics művészi törekvéséből merítkezik, miszerint a művészettel egy olyan valóság létrehozása a cél, ahol a tárgyiasságon a tiszta érzet uralkodik. Azonban, a tiszta érzetig sok mindentől meg kell szabadulnunk, sok mindent le kell redukálnunk, és el kell veszítenünk. A veszteséggel pedig eljuthatunk a dolgok és jelenségek abszolútumáig, egy biztos, állandó értékig. Ez lenne a fekete négyzet.
A húsz perces táncelőadásban a négyzet, ami egyszerre végpont lesz és valami újnak a kezdete, abból a tapasztalatból kezd el formálódni, amikor egy hiányérzettel teli idegen, értelmezhetetlen, a megszokottól eltérő, magára maradt állapotba kerül az egyén. A darabban a feszültséget teremtő egyedüllét formálandó anyaggá válik, egy egyszerűsödő, geometrizált mozgássorrá, amely tisztulás által az egyén értelmezni és azonosulni próbál az idegenségérzettel
Táncosok: Kiss Rebeka Petra, Guzmics Petra
Zeneszerző: Tamer Wajda
Filmkészítők: Magyar Bence Richárd, Volkó Martin
Szakmai segítő: Pataky Klára
Koreográfus: Guzmics Petra
Ujvári Milán: Show
Nem az sodor bajba, amit nem tudsz, hanem az, amit holtbiztosan tudsz, csak épp rosszul.” Mark Twain
KÉRDÉS: Mit látunk? A. Azt látjuk, ami van. B. Azt látjuk, amit látni akarunk. C. Azt látjuk, amit a dolgok magukból láttatni akarnak. D. A fentiek mindegyike.
Ujvári Milán egész estés szóló előadásában hétköznapi gesztusokból kiindulva (azokat groteszk fénytörésbe helyezve) a klasszikus burleszk stílusjegyeinek fölhasználásával beszél olyan, a korunk társadalmára nagy mértékben jellemző fogalmakról, mint az elidegenedés, a manipuláció és az átlátszatlanság.
Az előadás humorral, játékosan kérdez rá helyünkre abban a társadalomban, amiben annak ellenére érezzük magunkat gyakorta teljesen elveszve, hogy elméletileg mi magunk alkotjuk. Belőlünk áll. Mégis hogyan vagyunk képesek működtetni valamit, aminek a működésével nem vagyunk tisztában? Rendszerint még azzal a ténnyel sem, hogy egyáltalán működtetünk bármit is. Magyarán: funkcionálhat-e jól egy test, amelynek bal keze egy csöppet sem tudja, mit csinál a jobb?
Átlátható-e az egész, aminek a része vagyunk? Egyáltalán: tényleg része vagyunk valami egésznek? (És mi egyébként részek egésze vagyunk?) Összeáll-e egyáltalán részekből bármilyen egész?
Ujvári Milán az előadás során nem húz szigorú határvonalat a mozgáskarakter-ábrázolás, a tánc, a pantomim vagy akár a hagyományos prózai színészi szerepformálás közé, ellenben zacskót igenis húz a fejére, amint ez a képen is világosan látható. A kérdés csak az, hogy mit is látunk tulajdonképpen?
Előadó: Ujvári Milán
Dramaturg: Laboda Kornél
Zene: Fancsikai Péter
Fény: Vida Zoltán
Díszlet és Jelmez: Kiss Julcsi
Fotó és videó: Várnagy Kristóf
Koreográfus: Ujvári Milán
Támogatók: NKA Imre Zoltán Program, i-Portunus Mobility Program by the Creative Europe Programme of the European Union, Movein Studio Budapest, O Espaco do Tempo – Montemor o Novo, Portugal
Az előadások forgalmazását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
Kúpte si vstupenku
