A budapesti székhelyű Hubay Miklós – Elveszett Paradicsom Alapítvány felkérésére létrehozott 55 perces monodráma-jellegű stúdióelőadás elszakad a konvencionális színház megszokott formájától. Az alkotói nevezték el cella-színház előadásnak, amely bár nélkülöz minden színpadtechnikai segítséget, mégsem egy oratórikus előadóest, hanem egy teljes értékű és mértékű színházi előadás.
Ebben az - Peter Brook által „üres térnek” nevezett – előadótérben semmi sincs ami a színészt a nézőtől elválasztaná. Össze vannak zárva, ezért együtt kell lélegezniük és együtt kell érezniük. A színész testközelben, önmagát teljesen kiszolgáltatva és feladva, csupán az előadóművészetének a szuggesztív erejében bízva próbálja megvalósítani a „megváltó mutatványt”: ott és akkor, mindenki szeme láttára kelti életre, „szüli meg” a Hubay Miklós által egykor megálmodott szerepet, a Rab alakját.
Hubay eredetileg Sinkovits Imre számára írta ezt a drámát, de a nagy színész számára soha nem adatott meg, hogy eljátszhassa, mivel a szerző évtizedekig a kommunista rendszer tiltólistáján szerepelt.
Hubay Miklós: „Érezte, hogy ez a darab az övé, de haláláig nem volt módja eljátszani. A zsenik iskolája olyan, mint egy monológ, bár én azzal az igénnyel írtam, mint egy három- vagy ötfelvonásos tragédiát. Ezek azok a körülmények, ami miatt azt mondhatom, hogy ebben a darabban benne van az életem… A drámaírónak az élete egy olyan korban, amikor nem kerülhet színpadra.”
A Rab szerepében: Fogarasi Szép Alpár (a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze)
Az előadás alkotói és létrehozói: Fogarasi Szép Alpár színművész és K. Kovács István teatrológus
Szervező: Pesti Vigadó
