időtartam: 40 perc
korosztály: 18+
Az előadásban füstgépet, stroboszkópot használunk
Külföldiek számára is ajánlott
BEMUTATÓ
Raubinek Lili: Énekek diorámával
“Száll a madár, ágrul ágra,
Száll az ének, szájrul szájra;
Fű kizöldül ó sírhanton,
Bajnok ébred hősi lanton.
Vadat űzni feljövének
Hős fiai szép Enéhnek:
Hunor s magyar, két dalia,
Két egytestvér, Ménrót fia.”
(Arany János: Rege a csodaszarvasról)
Az otthon keresés-teremtési próbálkozások a tejjel mézzel folyó kánaán ígéretének mentén, ott, ahol “A világ szétdarabolható entitások nyers magjává zsugorodott. A dolgok nevei a dolgokkal együtt fokozatosan feledésbe merültek. Színek. Madárnevek. Ehető dolgok nevei. Végül minden igaznak vélt dolog neve. Törékenyebbek, mint valaha gondolta volna.” (Cromac McCarthy: Az Út)
Szokások, berögzött útvonalak, szófordulatok érintkezések, ezek azok a dolgok, amikkel napról napra otthonosságot teremtünk az életünkbe, magunkba. Az Énekek Diorámával című előadás egy elképzelt posztapokaliptikus világban játszódik, ami ott lebeg egy utópia és jelen tehetetlenségünk határán. Merítkezik az eszköztelenségünktől hajtott vagdalódzó kutatásban, a huszonötödszörre meghallgatott biztonság foszlányt előhívó dallam részletből. Visszaemlékszik azokra a rítusokra, gyakorlatokra, amikre nem is emlékezhetünk mert nem éltük át. Szokásaink értelmet vesztett mozdulatsorok, amikről csak kifilézett lenyomat maradt egy hard drivon, lexikonban vagy bárhol.
A tárgyak körülöttünk már nem minket kiszolgáló objektumok, hanem funkciót vesztett ágensek. Megváltozott környezetében az ember újra keresi az otthonságot, a rendszerek kialakítását, ami biztonsággal töltheti el. Vajon sikerül elfogadnunk a folyamatos erodálódását? Tudunk alkalmazkodni ahhoz a feltevéshez, hogy nem kitüntetett szereplői, hanem csak alkotó elemei vagyunk a rendszernek?
Dioráma: a görög dia (át) és horama (látvány) szavakból származik.
A klasszikus dioráma különböző világítási módszerekkel a kép idő- és térbeli változását tudja érzékeltetni. Áttetsző térhatású kép, ami tárgyakat vagy élőlényeket mutatat be természetes környezetet utánzó háttér előtt.
Koreográfus: Raubinek Lili
Hunor: Szeri Viktor
Magor: Kelemen Patrik
Mentor: Molnár Csaba
Zene: Mákó Rozi
Díszlet/ Látvány: Petrányi Luca
Fény: Dézsi Kata
Támogatók logók: Nemzeti Kulturális Alap - Imre Zoltán Program, Műhely Alapítvány, SÍN Művészeti Központ
Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap Imre Zoltán Programja támogatásával jött létre.
-----------------------------------------------------------------------------------------------
időtartam: 45 perc
korosztály: 18+
Az előadásban füstgépet használunk
Külföldieknek is ajánlott
BEMUTATÓ
Juhász Adél: László Károlyné
László Károlyné
L.K. az előző “László” névre hallgató szólóm továbbgondolása.
László, a nagyapám volt és valójában semmi köze a róla elnevezett darab tartalmához.
Amikor fogytán az erőm, Neki ajánlom a rám váró munkát, hogy bírjam.
A mamám ősszel halt meg. Valamiért olyan világban élünk, ahol a nőket a férjükről jegyzik, még a betegágy feletti monitoron is.
Az új darabom az ő “nevét” viseli. Úgy gondolom, ez így “fair”.
Kedvelem amikor egy absztrakt alkotás megszemélyesedik.
Amúgy Erzsébet! És a neve napján születtem.
Juhász Adél táncos, alkotó Magyarországon és Svájcban dolgozik. Tanulmányait a Budapest Kortárstánc Főiskolán és a lausanne-i La Manufacture-ben végezte. Saját darabok készítése mellett jelenleg itthon Molnár Csabával dolgozik együtt, valamint a svájci székhelyű OuinchOuinch Collectif tagja. A 2019/2020-as évadban a genfi Foundation L’Abri társult művésze.
Alkotó/előadó: Juhász Adél
Zene: Csernovszky Márton
Fény: Dézsi Kata
Videó: Juhász Adél
Vizuál technikus: Tóth Ákos
Mentor: Hód Adrienn
Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap - Imre Zoltán Program, SÍN Művészeti Központ, Műhely Alapítvány
Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap Imre Zoltán Programja támogatásával jött létre.
