Újvári Milán: SHOW
Koreográfus: Újvári Milán
„Nem az sodor bajba, amit nem tudsz, hanem az, amit holtbiztosan tudsz, csak épp rosszul.” Mark Twain
KÉRDÉS: Mit látunk? A. Azt látjuk, ami van. B. Azt látjuk, amit látni akarunk. C. Azt látjuk, amit a dolgok magukból láttatni akarnak. D. A fentiek mindegyike.
Újvári Milán egész estés szóló előadásában hétköznapi gesztusokból kiindulva (azokat groteszk fénytörésbe helyezve) a klasszikus burleszk stílusjegyeinek fölhasználásával beszél olyan, a korunk társadalmára nagy mértékben jellemző fogalmakról, mint az elidegenedés, a manipuláció és az átlátszatlanság.
Az előadás humorral, játékosan kérdez rá helyünkre abban a társadalomban, amiben annak ellenére érezzük magunkat gyakorta teljesen elveszve, hogy elméletileg mi magunk alkotjuk. Belőlünk áll. Mégis hogyan vagyunk képesek működtetni valamit, aminek a működésével nem vagyunk tisztában? Rendszerint még azzal a ténnyel sem, hogy egyáltalán működtetünk bármit is. Magyarán: funkcionálhat-e jól egy test, amelynek bal keze egy csöppet sem tudja, mit csinál a jobb?
Átlátható-e az egész, aminek a része vagyunk? Egyáltalán: tényleg része vagyunk valami egésznek? (És mi egyébként részek egésze vagyunk?) Összeáll-e egyáltalán részekből bármilyen egész?
Mádi László: VERSO
Koreográfus: Mádi László
Verso, mint a dolgok visszája, ellentétes oldala. Az előadás egy kifordított, párhuzamos értelmezésű világ, esztétikai és filozófiai kérdésekkel foglalkozó, a megszokottól eltérő, ellentmondásos olvasztótégely, amiben olyan karmával találjuk szemben magunk, amit nem ok-okozat követ, mégis valahogy tetteink, vagy vágyaink okán jön létre, ám a nem várt módon. Ez a véletlenszerűség szülte kifordult világ a tetteink előre láthatatlan következményeivel jön létre. Nem a megszokott rendben, és várt módon zajlik a mozgás ebben a létben. A mozdulatok maguk is mintha a visszájukra lennének hajtogatva, nem abban az irányban haladnak, ahogy azt a logika megkövetelné. Ez a kifordított világ a teljes őrületig facsarja, kiveti magából a benne létezőt, és csúcspontján visszahuppan a valóság realitásába. Hogyan, hány féle képpen kaphatunk fonákot az életben? A kérdés már önmagában nem megszokott módon van feltéve, hiszen ezt a jelzőt ritkán, vagy épp soha nem használjuk az életre reflektálva. A válasz, az alacsony, vagy túl magas cél, esetenként az eszközök helytelen használatában nyilatkozik meg. Greguss Ágost (bölcseleti doktor) szerint a fonákság, az aljas (alacsony)-ból fejlődik és gyarlóságot jelez, de valami kellemesnek a túlhajtásából is eredhet, mint például az oktalan jószívűség mások felé, ily módon átmenetet képez a komikumba. Akár drámai köntösbe bújtatva, olyan pillanatok teremtése lehet ez, ahol kettős jelentéssel bíró érzetek kelnek életre.
Az Imre Zoltán Programot 2017 januárjában hirdette meg a Nemzeti Kulturális Alap. A program célja lehetőséget biztosítani az ifjú művészek számára a bemutatkozáshoz, segíteni pályakezdésüket. A program kiemelten támogatja a pályakezdő alkotók társművészetekkel együttműködésben születő új alkotásait, ezen alkotások találkozását a közönséggel. Az idei évadban ennek a pályázatnak a nyertes előadásait láthatja színházunkban.
Kup bilet
