Clara Schumann (1819–1896)
Három románc zongorára és hegedűre, op. 22 (1853)
Nr. 1 desz-dúr. Andante molto
Nr. 2 g-moll. Allegre@o. Gyengéd előadással
Nr. 3 B-dúr. Szenvedélyesen gyors
Richard Strauss (1864–1949)
Szonáta hegedűre és zongorára, Esz-dúr, op. 18 (1887)
Allegro, ma non troppo
Improvizáció. Andante cantabile
Finálé. Andante – Allegro
Szünet
Karol Szymanowski (1882–1937)
Mítoszok: Három költemény hegedűre és zongorára, op. 30 (1915)
I.La Fontaine d’Aréthuse (Aréthusa forrása)
II.Narcisse (Nárcisz)
III.Dryades et Pan (Driádok és Pán)
Maurice Ravel (1875–1937)
II. szonáta hegedűre és zongorára, G-dúr (1923–27)
Allegre@o
Blues. Moderato
Perpetuum mobile. Allegro
Idegen kertekből
Statisztikailag e műsor négy darabja rendkívül nagy különbségeket mutat, éppen ez adja a
műsorösszeállítás vonzerejét. Mégis van egy összekötő szál is. A kompozíciókban közös, hogy alkotóik a
maguk sajátos módján kiléptek a megszoko@ keretek közül, és ebben találtak inspirációt. Clara
Schumann híres zongoravirtuóz volt, később pedig egy rendkívül tehetséges zeneszerző felesége; tőle
számos gesztust és hangulatot átve@ – az 1853-ban keletkeze@ románcokban mindez jól hallható.
Richard Strauss eközben éppen azon az úton járt, hogy jelentős hírnevet szerezzen magának hatalmas
apparátusra írt, nagy ívű szimfonikus költeményeivel. Amikor 1887-ben befejezte hegedűszonátáját,
fejében már o@ kavargo@ az az extázis, amelyet a Don Juan című szimfonikus költeményben
megörökíte@ – ez is kétségtelenül kihallatszik a műből. Karol Szymanowskit ezzel szemben erősen
megihle@ék az impresszionizmus színjátékai, különösen Claude Debussy zenéje, amiről az 1915-ben
keletkeze@ három „Mítosz” meggyőzően tanúskodik. Az impresszionisták közé tartozo@ Maurice Ravel is;
az 1937-ben befejeze@ hegedűszonátájában azonban egészen más irányba fordult – Amerikába és a
blues felé. Nincs olyan alkotó szellem, aki pusztán önmagából merítene; mindenkinek szüksége van
inspirációra – még ha az idegen kertekből is származik.
Ekaterina Frolova
Szülővárosában, Szentpéterváron, Antonina Kazarina tanítványaként kezdte meg hegedűtanulmányait a
konzervatóriumban. Később Bécsbe költözö@, ahol Michael Frischenschlager irányításával folyta@a
tanulmányait a Zene- és ElőadóművészeV Egyetemen, posztgraduális képzés keretében. További
ösztönzést jelente@ek számára a Zakhar Bron, Igor Oistrach és mások által vezete@ mesterkurzusok.
Számos versenyen nyert díjat, többek közö@ a weimari Louis-Spohr-versenyen (1998), a moszkvai
Csajkovszkij-versenyen (2002), a bécsi Fritz-Kreisler-versenyen (2010) és az Osaka InternaVonal Music
CompeVVon rendezvényén (2012). Szólistaként Európában, Oroszországban és Kínában is fellépe@
különböző zenekarokkal. Emelle@ akjvan ápolja a kamarazenét is, például Vesselin Stanev
zongoraművésszel vagy az általa társalapíto@ Vienna Vision Trio zongoratrió tagjaként. 2015 óta a Bécsi
Staatsoper Zenekarának tagja, 2018 óta pedig a Bécsi Filharmonikusoké is. Egy 1755-ben készült Nicola
Gagliano-hegedűn játszik.
Jegyvásárlás
