The story is familiar. The destitute denizens of a tucked-away village dream of a better life. They are amazed by the sudden arrival of a stranger, who boasts of murdering his own father. Synge\'s humour and naive spirit of storytelling elevate his work to among the finest of stage plays. Péter Rudolf brings this piece to the Pesti Theatre stage.
A vendégek: befutott, sármos, negyvenes férfiak. A házigazda: Lady Rosemary, akibe egyetemistaként reménytelenül szerelmesek voltak. De feltámad a remény most, a legszebb férfikorban. Húsz éve várt egyéjszakás kaland az oxfordi kollégisták találkozóján. Hét férfi és egy nő – mindenki egyért, egy mindenki ellen.
Hőseink mindent megtesznek, hogy megtalálják a receptet ebben a szellemes, frivol, sikamlós és pikáns komédiában.
És még az is kiderül, hogy mi is az a francia rúdugrás...
Az interjúitokban ugattok a rendszer és a hatalom ellen. Az előadásaitok pedig ugyanazt a világot képviselik, ugyanannak a világnak a részei, amitől egyébként annyira szabadulnátok. A ti művészetetek ágyazott meg a politikának.
"..Itt vagyunk Földünk egyik legérdekesebb pontján, amely számos irodalmi- és filmes alkotás ihletője. Több neve is van ennek a vidéknek: Tündérvölgy, Erdély, románul Transilvania, németül Siebenbürgen, melegül Ergay. Mai epizódunkban azt vizsgáljuk, hogyan élnek itt az úgynevezett melegek, más néven homoszexuálisok.."
A darab mai sikerorientált, külsőségekre építő társadalmunk és kapcsolataink szatírája, mely számos fontos kérdést tesz fel. Hol van a saját boldogságunk ahhoz képest, amit másoknak mutatni akarunk? Mennyire tesszük magunkévá, amiket környezetünk mesél rólunk? Megtartható-e önmagunkba vetett hitünk? Milyen hatással van életünkre a fizikai megjelenésünk?
The ‘musical tale’ was first presented in 1990 as an adaptation of Weber’s The Marksman, made by Robert Wilson, American theatre director and visual artist, and Tom Waits, singer-songwriter, composer.
Ivan Menchell pergő, mély emberismeretről árulkodó vérbő komédiája sok-sok kacagás mellett megható, megrendítő pillanatokat kínál mindenkinek, aki valaha szeretett és szerették.
Az Anconai szerelmesek habkönnyű története szenvedélyesen és szellemesen vallja, hogy élni voltaképpen nagyszerű dolog, és hogy mennyi örömöt találhatunk egy csésze friss kávéban, egy váratlanul ránk zúduló nevetésben, vagy épp a tenger felől fújó szél zamatában.
Barnabé Leroux mániákusan precíz könyvelő. A panaszlevelek specialistája. Felesége halála óta magányosan él, csak ritkán látja fiát, Benoit-t, aki légiutaskísérő. Barnabé-ból hiányzik az empátia. Egyetlen igazi kapcsolata van a külvilággal: hetente egyszer pszichoterapeutához jár. Szabálykövető, semmit sem bíz a véletlenre. Aztán egyik nap észreveszi, hogy a joghurtja eltűnt a hűtőjéből. Pedig biztos benne, hogy előző nap még ott volt a joghurt! Mert ő a napok sorrendjébe állítja a joghurtokat a hűtőben. Péntekre esik az új-zélandi kivis, és az nincs a helyén. Hirtelen minden felborul körülötte… A helyzet persze aggasztja fiát, a terapeutával közösen azt hiszik, a férfi kezd leépülni. Barnabé Leroux amúgy csak elsőre tűnik elviselhetetlennek. Joghurtos története abszurditásával együtt nagyon is megindító.
A táncjáték olyan rajzfilmes mesehősöket találkoztat össze a színház deszkáin, akik a Sopron Balett vállalkozása nélkül soha nem találkoztak volna. Vajon összetudnak-e barátkozni, hogyan jönnek ki egymással, milyen közös kalandok várnak rájuk? Az etűdökből összeálló, mégis egységes történet során ezekre a kérdésekre is választ kaphatnak a gyerekek, miközben a tánc és a zene nyelvén elkísérik útjukra kedvenceiket. A szülők meg jól teszik, ha elkísérik gyermekeiket erre az előadásra, mert olyan közös élményre és tudásra tehetnek szert általa, amely nemcsak a nosztalgia szárnyán repíti vissza őket akár saját gyerekkorukba, hanem segít nekik jobban megérteni saját gyermeküket is.
Pursuing happiness, love and affection through countless adventures across this great wide world, but still eventually finding a final peace in the arms of his beloved, Peer Gynt is one of the most complex characters in 19th-century drama. The challenges of staging and absorbing the play are always exceptional tests of strength for the director and the audience.